Az ismeretlen mester szükségnevét budapesti Magyar Nemzeti Galériában őrzött főművének, a Szent Miklós-oltárnak lelőhelyéről kapta. A felvidéki úgynevezett bányavárosi iskola vezető egyénisége volt az 1470-80-as években. Feltehetőleg személyesen is megjárta Németalföldet, mert annak a tájnak a festészete közvetlen élményként érződik művein. A garamszentbenedeki bencés apátság templomából származó oltár középképét (Krisztus a kereszten Mária és Szent János apostol között) és a predellát (Fájdalmas Krisztus ugyancsak Mária és Szent János apostol között) talán maga a mester vagy egy nagyon közeli tanítványa festette, míg a szenvedéstörténetet és a feltámadást elbeszélő külső és belső szárnyképek a népes műhely szerényebb tehetségű tagjától származnak. A keletkezés ideje 1480 körülre tehető. A bányavárosi műhely kiterjedt és sokszínű tevékenységéhez adalékul szolgál a középső kép hátterének aranymustrája, melynek mintázata megegyezik az Úrkoporsó sátortetőzetén láthatóéval.