"... Szemeit az örök körökre vetve merőn állt Beatrice; s én benéztem az égtől elfordulva, e szemekbe. S olyanná lettem fényüktől egészen bensőmben, mint Glaukos a fű izére, már tenger-istenné változni készen. Per verba nincs mód, nyelv hogy elbeszélje ez emberiből-kinövést; a példa elég, kinek kegy adta, hogy megérje! Hogy csak újjálett részem szállt-e célba, te tudod, égkormányzó Szeretet, aki fényeddel emeléd alélva ..." (Dante Alighieri: Isteni színjáték, részlet) (Babits Mihály fordítása)