A Keresztény Múzeumban őrzött legrégebbi festmény még a 13. századi Itáliában uralkodó italo-bizánci stílus jegyeit mutatja: szimmetrikusan elrendezett, síkszerű, stilizált formák, éles kontúrok, és erős, expresszív csúcsfények jellemzik. A kék színű kereszten függő Megváltó ábrázolása a korban széles körben elterjedt festett kereszteket (croci dipinte) idézi. A fönt repdeső, Krisztust sirató két angyal arcát kezébe temeti fájdalmában, lejjebb három társuk szűknyakú edénybe gyűjti a szent sebekből patakzó, megváltó vért. Krisztus testének megnyújtott arányaival kontrasztot alkot a kereszt alatt álló Mária és Evangélista Szent János zömökebb alakja. Az utóbbiak kifejező és a nézőre irányuló tekintete compassióra szólít fel. A mű, melyet az újabb szakirodalom diptychon jobb szárnyának gondol, a firenzei Magdolna-oltár mesterének műhelyében készült. Az ismeretlen mester a firenzei Galleria dell'Accademiában őrzött oltárról kapta szükségnevét, a 13. századi firenzei festészet egyik jeles, sokat vitatott személyisége. Újdonságokra nyitott, heterogén munkásságában sok kutató valójában több mester kezét, illetve egy műhely alkotásait látja.