ÁTKELÉS A VÖRÖSTENGEREN Vezette az Úr Izrael népét a pusztában, nappal felhőoszlop és éjjel tűzoszlop képében lebegve előttük. De mire elértek a Vöröstengerig, észbe kapott Fáraó és Egyiptom népe, hogy kár volt a szorgos munkálkodókat elbocsájtani, és nagy harci tábort gyűjtve utánuk eredtek, hogy visszahajtsák őket Egyiptom földjére, a szolgaságnak házába. A nép pedig látva az üldözőit, fennhangon kiáltott segítségért az Úrnak. De az Úr így szólt Mózeshez: - Én harcolok a népért, az pedig hallgasson és te nyújtsd ki a kezedet a tengerre! És a vizek kétfelé váltak, Izrael pedig száraz lábbal kelt át a tengeren, mert a víz olyan volt, mint a kőfal jobb és bal kezük felől. Fáraó harci szekerei és lovasai tüstént utánuk zúdultak, de Mózes az Úr parancsára újból kinyújtotta a kezét a tengerre és a vizek összezárulva ráomoltak Egyiptom harci táborára s szekerei és lovasai elmerültek, mint a kő s porrá zúzták őket a habok. (Szántó Piroska: Biblia képek gyermekeknek. Budapest, Szent István Társulat, 1987, 30.)